W. B. Yeats: Egy ír pilóta, aki tudja, hogy meg fog halni
Felhők között, az égen itt az életemtől búcsúzom. Nem gyűlölöm, kik elveszik, S nem kedves az, kiért adom. Az én hazám Kiltartan Cross, Népem az ott való szegény, Amit teszek, se jó, se rossz, Mit sem változtat helyzetén. Nem törvény küldött, s pántlikás Tömeg, honatyák, esküvés: Vad kéj, egy mámor-lobbanás Dobott a sűrű égre, és A mérleg, egyik oldalán hogy szócséplés van hátra még, És szócséplés, mi volt - talán -, És másfelől e harc, e vég.
Tom Lehrer: Tavasz (Poisoning Pigeons in the Park)
Újra itt az április! A város mámoros, s már dilis, A világ is megőrül, S kezdődik elő'rül ő, a drága jó idő!
Na de mitől lesz még szebb a kikelet, És tartalmas az életviteled?
Nekem a park zöldje ád Üde harmóniát, Hiszen galambot irtani oly szép! Én a vasárnapom Át nem lazsálhatom, Hiszen galambot irtani oly jó!
Ha látnak, már bújnak a trükkös kis tubicák, De ciánból lenyelnek mégis pár kupicát!
A kedvesem mellett Sok víg óra tellett, Mert galambot irtani oly szép!
Persze szidnak is némiképp Apró kis nénikék, S rosszallva pislognak énrám, Azt mondják, vadállat Vagyok, s a mamámnak Csúnyákat kívánnak tán!
De hadd vonjam meg rá a vállam: A gerlét nem védi az állam!
Így hát menjünk ma el, Hol sok madár legel, Hiszen galambot irtani oly szép! S ha jön egy-két pincsi, Az még inkább fincsi, Bár galambot irtani is jó!
Az arzénos morzsát mind aggódva lesi már, De meggondolja majd, míg még egyszer lecsinál!
A pulzusom hevesebb, Hol gerléből kevesebb Lesz, galambnak kórtani Alapon ártani, Galambot irtani oly szép!
Tom Lehrer: A Mazochista tangó (Masochism Tango)
Felkorbácsol, ha ajkadba kóstolok, De még jobban a kis szöges ostorod, Érted vérzik e seb, Nálad nincs hevesebb, Ahogy járjuk a Mazochista tangót! Forró tűz hassa át e szép szerelmet, Mondd, hogy élvezet engem szétszerelned, Ne légy sose rest, Küldj egy jobbegyenest, Ahogy járjuk a Mazochista tangót!
Tenyeremen remeg- Ve nyújtom át Neked Vérző szívemet (- jeh!) Elébed így esem. Szívem szakad, Teérted meghasad, Ha zsenge spiccvasad Nem tipor szerelmesen!
Oly kemény vagy te, mint a mahagóni, Épp ez űzött e delikát agóni- ába, s perzsel a láng, Fejem is beleráng, Ezért lihegek, míg járjuk a tangót! Orrom fennakadt E mókás kis kasztanyetten, Igazán klassz, ha nyekken, Amint perdül a dob! És a rózsaszál, Mit fogad közt tartasz, édes, Töviseire kéjes Csókkal felragadok!
Szemed újra meg újra megbűvölt, és A múltkor is kevés volt hat öltés Összevarrni a bőrt Hol körmöd beletört, Ahogy jártuk a mazochista tangót!
Csikard ki szép Üvöltésem neszét, Cincálj ma este szét, S rúgjál belém szelíden!
Meglátod, ez Engem lefegyverez, S ha égett illat lengedez, Hidd el, ez csak a szívem! És ha ujjad egy cigit kicibál még, Pörköld vállamba szép iniciáléd, Törj össze kemény Kézzel, s mondd, hogy enyém Vagy, míg járjuk a Mazochista tangót!
Tom Lehrer: A Wiener schnitzli waltzer (The Wienerschnitzel Waltz)
Mondd, emlékszel-é, Mikor éjfél felé Felzendült a wiener schnitzli waltz- er?
A bécsies hangulat medréből kicsapott, A hajadba rózsákat tettél - vagy pipacsot? S kipirult sok vidám arc; Élemlett képednek jót tett a wiener schnitzli waltz!
Körömcipődből pezsgőztem ott, la,la,la, A szesz rögtön fejbe csapott, la, la, la Hisz gőzöm se volt, mikor rámtört a vágy, Hogy két üveg pezsgőt is elnyelt e tárgy!
A szoknyádra ráléptem én, la,la, la, Jól le is szakadt szegény, la, la, la, S meglátta mindenki rögtön jaj itt Egy sikeres házasság alapjait!
Mondd, emlékszel-é, Mikor éjfél felé Felzendült a wiener schnitzli waltz- Er?
Míg a bécsi karmester pálcája lecsapott, A szájadra rúzsokat kentél - meg ketchupot. Színes lett sok vidám arc: Mind zöldesben árnyalt, míg szárnyalt a wiener schnitzli waltz!
Tom Lehrer: Csak míg vonzó, ifjú, szép vagy (When you are Old and Gray)
Csak míg vonzó, ifjú, szép vagy, Addig jőjj, most szeress, Hisz majd köpök rád, ha vén vagy, S a lábad visszeres! A lelkeinknek most kell Vad lángra gyúlni hát, Hisz ha beköszönt az aggkor, Ugyan hogy szeressek akkor Egy puffadt múmiát? Hisz szörnyű debilitás, és rémes passzivitás, És csökkent mobilitás vár ránk - ez realitás. Köztünk dévaj intimitás nem lesz már aktualitás, Bennem nem lesz vitalitás, sem benned affinitás.
S ha nincs már lojalitás, csak szánalmas kvalitás, Hát minden aktivitás már-már csak attrocitás. Lásd be, most kell agilitás, míg ez még nem naivitás, Közel már a szenilitás, s nem lesz rá majd kapacitás.
Búcsúzol majd húsz fogadtól, S az ajtón be se férsz, Csak egy bajom lesz akkor: Az, hogy még mindig élsz! Hát bevallom, vénen utálni foglak, Ez adjon majd erőt, Hogy, ha lelépek este, Visszaemlékezhess te: Én szóltam délelőtt!
Tom Lehrer: A bomba (Who's Next?)
Volt egyszer egy perverz tett: Az USA bombát szerkesztett, Majd a Szovjetuniónak is lett egy új, De az a jó, éljen az egyensúly. Ki van még?
A Franciák is gyártottak pár bombát, De csak nem azért, hogy ránk dobják... A kínai nem érdekes, elsőre Nem hiszem, hogy szakszerűen elsülne. Ki van még?
A japánoké egy szép álom: Tranzisztoros kivitelű, féláron; Dél-Afrika persze kettőt kér: Lesz egy fekete, s egy fehér. Ki van még?
Na de mért vettek az arabok Háromezer darabot? (Én nem tudom, de most) Izrael görcsben van, Mert bármilyen bölcsen han- Gzik a mi fülünknek az Úr tana: Azért egy bomba sem ártana! Ki van még?
Lichtensteinnek is lesz tán, S hármat rendelt Pakisztán; S meglásd, már csak néhány nap, És bombát gyárt... a Ganz Mávag! Ki van még? Ki van még? Ki van még???