««« Aktuális
"Amúgy mizujs?"
Aki nyíltan, köztudottan egy lopott luxusvillában él, aki a lopott cégének monopolhelyzete miatt az afrikai szafárit tartja a vakációzás természetes formájának, aki a törvény felett állva nyugodtan buszsávokban közlekedik, és a mozgáskorlátozottak parkolójában hagyja az autóját, az viszonylag jól eltengődik, csak aztán néhány évenként meg is kellene választani valakit a klikkjéből, és akkor felmerül a kérdés: hogyan bizonyíthatja be a közvélemény számára, hogy "ő is csak egy egyszerű, adófizető polgár", "közülünk való", "a mi emberünk"?
A parizerevés nem jön be, mert ha valakinek sütnivalója is van, akkor rájön, hogy a magyar ember természetesnek találja, ha az ember a disznótorost jobban szereti, mint a fentemlített "egyszerű ember" által elképzelt "proliabrakot".
Akkor talán biciklizzenek? Amikor harminc éve olvastuk, hogy a holland királyi család tagjai is biciklivel járnak, az is azért őszintébb és rokonszenvesebb volt, mint a terepjáróból az utolsó pár méteren előszedett bicikli illúzionista-trükkje. A hollandok amúgyis valóban bicikliznek, nem forgalmi dugókat okoznak.
Táncoljanak? Hát... a vezérük ezt is szívesen mutogatta, de nem hiszem, hogy ezzel sokszorozta meg a hívei számát.
Nyilvános részegség! Mi más mutatná jobban, hogy ők is "normális átlagemberek"? Yeltsin ebben élen járt, de nem hiszem, hogy stratégiai megfontolásból, ő őszintén művelte a sportot. Akárhogy is, a felelős poszton ülő közember visszataszító viselkedése nem működik.
Istenhit! Szeretet! Csak ezzel baj van, ha az illető pusztán azzal tudja bizonyítani a keresztény mivoltát, hogy az orra bíboros, na meg amikor valaki mindenkit szeret, kivéve a rémisztő fehér, heteroszekszuális, keresztény képződményeket, krokodilagyú vidékieket, nyuggereket, oltottakat, oltatlanokat, a Fidesz-szavazókat, zsidókat, "aberráltakat" és az ellenzékben megbúvó Fidesz-ügynököket. Az ilyen politikus esetleg csak arra jön rá, hogy az alkoholbíró-képessége miatt lehet esetleg bámulatos, de ettől még nem lesz tisztelendő.
Támadjuk meg a nyelvet! Apró Antal és társai ugyebár "hej, te bunkócska, te drága" nevű módszerükkel rákényszerítették az egész társadalmat, hogy mindeki elvtárs legyen. Csak azzal nem számoltak, hogy az igazi "egyszerű ember" immunrendszere azért egészségesebb, mint gondolták: a kényszerszavakból szitokszó lett, az igazi magyar ember úgy használta, hogy "Kovács úr, látta, mit műveltek már megint az elvtársak"?
Előbb-utóbb a neomarxista agyszüleményeknek is ez lesz a sorsuk, kiváncsi vagyok, hány otthonban hangzott már el, hogy: "Na jól van, hagyd abba, nem kell ez az érzékenyítés!"
Vagy: "Hányja-veti magát, mint hímringyó az óvodában."
Ami még működni látszik, az az, ha olyan kifejezéseket illeszt az ember a prédikációjába, amiket nem alakíthatunk át szitokká, mert valóban a természetes nyelvünk része. Nem a ficsúrozásról vagy a patkányozásról van szó, azok csak egyszerű, ízléstelen szitkozódások.
Inkább a gyurcsányi szófordulatokról. A lárifárit már lejáratta, az ő műszere sem méri fel pontosan, hogy mit lehet tőle komolyan venni, az stílustalanul furcsa volt a szájából. Tehát mi a hatásos?
Az ismerős kifejezések! Azok, amik a leggyakrabban bukkannak fel egy közvetlen stílusú magánbeszélgetésben!
Ha egy kifejezésnek konkrét értelme vagy tartalma van, annak a gyakorisága korlátozott, mert egy adott témához kötődik. De konkrét tartalom híján egy szófordulat bármelyik szövegben előfordulhat, tehát gyakori, és ez a családias gyakoriság a természetes, őszinte beszéd hatását kelti. És ez, úgy látszik, még mindig célbatalál egy olyan embertől, aki, lám, olyan őszinte, hogy még azt is nyíltan be meri vallani, hogy hazudik! Nézzük a mintát. Figyelemreméltó, hogy mindegyik egy-egy kis bejegyzés címe vagy bevezető mondata, és egyiknek sincs konkrét jelentése:
"Na majd mindjárt…:)"
"Mit látnak szemeim:))"
"Nálatok hogy telik a szombat?"
“Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”
"Nincsenek cikkcakkok."
"A hülyének is megéri.[...]"
"Madarat tolláról, embert barátjáról."
"Lesz itt dolog."
"Micsoda év!"
Jaj nektek, cikkírók, akik azzal gyötritek magatokat éjszakánként a billentyűsorok előtt, hogy eredeti, jelentéssel is bíró mondatokat álmodjatok a képernyőre! Miért nem a Közhelyszótár bekezdéseiből válogatjátok ki a legtipikusabb, legegyszerűbb, legáltalánosabb bekezdéseket? Akkor hamisítatlan, őszinte(!) "egyszerű polgárok" lennétek, és a kommentekben nem lámpavasra akarnának lógatni benneteket, hanem ilyen válaszokat kapnátok:
"Az igazi ajándék az egyik ember számára a másik ember lehet, a másik szívtől szívig érő szeretete."
Hej, te bunkócska, te drága....