««« Aktuális
Egy héttel a választás előtt(!)
A köpködést, vinnyogást, átkozódást, hazudozást megszoktuk, oda sem figyelünk már. Az ellenség nem tud meglepni minket. Nincs a fegyvertárukban semmi új.
Biztosak lehetünk ebben? Semmi nincsen, ami meglepne?
Van egy rossz érzésem: hogy egyvalamire nem vagyunk felkészülve.
Mondjuk, az utolsó héten, vagy akár csak pár nappal a választás előtt kivonják a "miniszterelnökjelöltet" a forgalomból, és beteszik a Karácsonyt a helyére.
Attól tartok, ez lenne a legnagyobb meglepetés, amivel előjöhetnek, és nem tudom, mi az ellenszere.
Ez a lélektani sokkhatás. Nő a feszültség, provokál a jelenlegi, tenyérbemászó "jelölt", aztán, mikor az ellenség már teljesen elkeseredett, lemondott mindenről, bekövetkezik a drámai fordulat, és kihirdetik a "tiszta, friss" jelöltet.
Karácsonyt nem kell bemutatni vagy felépíteni. Mindenki ismeri őt, nem mindenki élte át a "tevékenysége" miatti lezüllést, sőt, van, aki ott él a hatása alatt, és még mindig nem hajlandó meglátni a kivetkezményeket.
A nagy dráma az utolsó pillanatban lesz, senkinek nem hagyva időt, hogy felocsúdjon. Nem lesz idő rámutatni arra, hogy mennyire bizarr a helyzet. A kommunisták ujjongva megrázzák magukat, és mozgósítják a soraikat, lelkesen mennek szavazni, a beszervezett külföldiekkel együtt.
Ez megmagyarázza azt, hogy a vezető helyen álló Karácsony miért hullott ki hirtelen az egész színjátékból. Hogy a többiekhez képest miért lapul. Hogy a párt ágyútöltelékei miért provokálnak ilyen látszólag öngyilkos stílusban.
Talán egyszer komolyan gondolták, hogy kipróbálják a mostani "jelöltet", de mindig ott volt a pakliban, hogy ha nem váltja be a reményeket, "van máááásik".
Nyilván megvárják, hogy a Békemeneten a jelenlegi "jelöltre" zúduljon a tömeg haragja, hogy mindenki biztonságban érezze magát a statisztikák láttára, aztán ledobják a karácsonybombát.
Ez csak magánvélemény, lehet, hogy nincs ennyi eszük, de gyanús, hogy látszólag mennyire belefásultak a vereségbe. Mert most csak rutinból sivalkodnak, nincs semmi kampányjellege az áskálódásuknak. Nem dobnak be semmilyen vésztartalékot, nem égetik a hadipénzt, zárt ajtók mögött ármánykodnak. Míg mi azzal vagyunk elfoglalva, hogy a felhőkben döngicsélő, kellemetlen kis szúnyogokat hesegetjük el nap mint nap, a bokor mögött ott lapul a hiéna, kihasználva, hogy nem vagyunk résen.
Lehet, hogy egyáltalán nincs igazam, lehet, hogy ez az egész eszükbe sem jutott. Ki tudja?
De mindenesetre jobb lenne felkészültnek lenni, már most elébe vágni. Mert úgy érzem, ez az egyetlen megelepetés, ami nekünk kellemetlen lenne.
Remélem, tévedek.