««« Aktuális



Jogos felvetés


Az elmúlt években a fellángolt jogállamisági vita során sokszor elhangzott, hogy a jogállamiságot nem lehet pontosan meghatározni. Nem vagyok jogi szakértő, de számomra úgy tűnik, hogy annyit legalább meg tudunk határozni, egészen pontosan, hogy mi az, ami nem jogállami.
Mert csak józan ész kell ahhoz, hogy felfedezzük: nem jogállami, ha az állam nem tartja be vagy nem tartatja be a saját törvényeit.

Vegyük például a sztalini Szovjetunió alkotmányát. Ha csak a papírt nézzük, meg kell állapítanunk, hogy abban az időben Szovjetuniónál aligha volt demokratikusabb, szabadabb, jogállamibb ország. A szabad mozgás belföldön, a szabad kiutazás az országból, a szólás- és vallásszabadság, a törvény előtti egyenlőség mind ott van, a szovjet állampolgár akkoriban legalább ugyanannyi jogot és szabadságot élvezett, mint egy hollandus, vagy egy amerikai. Papíron. Csak éppen, amikor a sorkatona leszerelt, a szabad mozgását biztosító okiratok a községi párttitkár páncélszekrényében landoltak, ha ez nem tetszett neki, bármikor elvihették és eltüntethették egy olyan folyamat eredményeképpen, amiben az állampolgárokat gyakorlatilag feldolgozták, mint marhát a vágóhídon.

Ha a szovjet kormány betartotta volna a saját maga által lefektetett törvényeket és szabályokat, semmi baj nem lett volna. De gyakorlatilag az ellenkezőjét tartották be mindannak, amit a jogállamiságuk bizonyításaképpen mutogattak a világnak.

Amikor Magyarországot megszállták, és - a szovjet éleslövészet kilátásba helyezésével - elcsalták a választásokat, minden jogalap és az előírt törvények legdurvább megsértésével elhurcolták, feldolgozták a "szövetséges" pártok vezetőit, a maguk ormótlan, primitív módján azt szemléltették, hogy mi az, ami biztosan nem jogállamiság.

Amikor Merkel elrendelte, hogy "függesszék fel" (értsd: szüntessék meg) az államhatárok védelmét, a német alkotmányt vette semmibe, és, hogy, hogy nem, hiányoztak a "fékek és ellensúlyok" amik megakadályozhatták volna ebben az ámokfutásban.
(Ezt pedig egy "rendkívüli helyzetre" való hivatkozással tette meg, amivel Orbánt vádolták, mikor "felhatalmazási törvényről" sivalkodtak a parlamentben.)

Amikor a német állam nem toloncolja ki azokat, akik, a saját törvényeik szerint is, jogtalanul tartózkodnak az ország területén, akkor Németország nyilvánvalóan nem-jogállamként funkcionál.

Amikor a "haladó" amerikai ügyészek nem hajlandók fellépni gyilkosok, kábítószerkereskedők, pedofilok ellen, a jogállamiság kereteit haladják meg.

Amikor az európai parlament úgy verte át a "Sargentini-jelentést", hogy felrúgta a szavazati eljárás szabályait, jól példázta azt, hogy mi a jogállamiság ellentéte.

Amikor Brüsszel toporzékol, és tehetetlen dühében azzal akarja rákényszeríteni a "renitens" országokra, hogy sértsék meg a saját maguk által, jogállami módon hozott - és egyébként EU-s - törvényeket, hogy jogos pénzforrásokat fagyaszt be, akkor jól szemlélteti, hogy mi az, ami ellen ágál.

Amikor a baloldal "azonnali elszámoltatásról" prédikál, amikor azt hirdeti, hogy feles többséggel kétharmados törvényeket szüntetne meg, hogy megváltoztatná az alaptörvényt is, akkor voltaképpen arról beszél, hogy a jogállamiságról ugyanaz a véleménye, mint példaképének, Sztalinnak.

Amikor a törvénytelen pedagógussztrájkról azt olvasom, hogy "Régen volt annyira jogos sztrájk, mint a pedagógusoké", azt látom, hogy a baloldal szerint az Azonnali nevű hatóság dönti majd el, hogy mi jogos és mi nem, mindegy, ki ül a parlamentben. Volt már ilyen "mindegy, hogy ki ül a parlamentben" időszak Magyarországon, harminckét éve.

Akkor az volt a jogállam.