««« Aktuális
A jövő mobilitása
A baloldal mindig is pillanatról pillanatra élt, nincs jövőképe. Még mindig nem tudja, hogy "a dicsőséges százharminchárom nap" után eljön a százharmincnegyedik.
Gyurcsány úgy égette a lakosság pénzét és türelmét, mintha nem lenne holnap. Aztán lett.
Most is úgy viselkednek és uszítanak, mintha az orosz-ukrán háború örökké tartana. Elvakult buzgalmukban eszükbe sem jut, hogy annak is vége lesz egyszer.
Ennek az is az oka, hogy a háború rombolás, ami jobban megfelel az ő ízlésüknek és temperamentumuknak. Most kivirágzott a derék hungarofób koalíció, legalább nem kell a saját siralmas kampányukon elmélkedniük. Most lehet hörögni, leszámolást követelni, hidakat égetni, habzó szájjal vádaskodni minden irányba.
A háború után béke következik, ami a lassú, türelmes építés időszaka, abba nem gondolnak bele, az nem az ő asztaluk.
Pedig az az idő is eljön, talán hamarabb, mint gondolnánk. És akkor újrarendeződik a helyzet, a háború kimenetelétől függően vagy Putyinnal, vagy nélküle. Akkor megint ésszel és diplomáciával kell egyensúlyozni, ami messze meghaladja az ellenzék mai képzeletét és általában a képességeit.
Hogy mennyi tere lesz az országnak lavírozni a háború után, az attól függ, hogy ma mit tesz a kormány.
Ezért aki ma féktelen dühöt színlelve szólamokkal szőnyegbombázza a diplomáciai teret, az dilettáns felelőtlenséggel rombolja a jövőt, már előre aláaknázza a békét.
És nem veszi észre, hogy egy ilyen helyzetben csak azt bizonyítja megint: az ő táborának sincsen jövője.